Egyik pillanatról a másikra történt: 2027-ben a Nap eltűnt az égről. Helyén egy vörös törpecsillag ontja rőt fényét a Föld világos oldalára, míg a halott és fagyott sötét oldal fölött sosem látott csillagképek ragyognak. Az Ugrásnak nevezett jelenség oka ismeretlen, az emberi civilizáció beleremeg a sokkba: a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el, a világgazdaság összeomlik, az emberiség a túlélésért küzd.
A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz év múlva a technikai fejlődés soha nem látott ütemre gyorsul, az élet friss és modern, a fiatal generációk számára a régi Föld már csak a legendákban létezik. Kerti Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai inkább a jövőbe tekintenek, ahol újabb fordulópont, a technológiai szingularitás várja az emberiséget. Egy esemény, ahol a fejlődés görbéje függőlegessé válik, amely mögé semmilyen előrejelzés nem láthat be, és ahol tudása az embert saját istenévé avathatja.
De vajon valóban független-e egymástól a 2027-es Ugrás és a technikai fejlődés szédítő felgyorsulása, vagy a kozmikus színfalak mögött egy végletekig precíz kísérlet zajlik, melynek alanya maga az emberiség?
A Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett új regényének hősei az általunk ismert emberi létezésen túl is elmerészkednek, hogy választ találjanak a rejtélyekre.
A Tejút átellenes oldalán találtunk rá, a Cyngus spirálkar közepén, hatvanezer fényévre az eredeti Naprendszertől és negyvenötezerre a mi egykori Földünktől. [...] Mert nemcsak ez a Föld került messzire az anyacsillagtól, hanem a mi Földünk és jó pár másik is, bármennyire képtelenségnek tűnt mindez."
Képtelenség és erős homlokráncolása a javából. Ha ez még nem elég, a következő pár fejezet is zavarba ejtően képes összezavarni. Legalábbis engem sikerült. Aztán csak néztem, hogy most mivan. Zseniális.
Kifejezetten nehéz a regényről úgy írni, hogy nem lövöm le a fordulatokat... Szóval van az, hogy a Föld egy vörös óriás körüli pályára kerül, van az, hogy ez a Föld iszonyatos tempóban fejlődik, és vannak akik ezt megfigyelik. Kiemelném, hogy ez az iszonyatos fejlődés tényleg iszonyatos, hetek, sőt napok alatt avul el minden, olyan gyorsan dobják piacra az újabb és sokkal jobb termékeket. "A technológiai szingularitás lényge pont annak elképzelhetetlensége" A csúcsa a Star Trekben megálmodott személyi replikátor, amivel bármit megalkothat magának annak tulajdonosa, így hamar az anyag feletti uralom veszi át a pénz szerepét. Érdekes?
Vannak még a Manipulátorok is. A jó ég tudja mit miért csinálnak, de vannak, és csinálják a balhét. Az, hogy valójában kik, nem lepett meg, valahogy számítottam erre, amikor kiderült, hogy 8000 évvel később vannak, mint kéne.
Szereplő nincs sok, de annál kidolgozatlanabbak. Szófián kívül senkibe nem "látunk bele". Viszont nem értem, ha a nő káromkodik mintha muszáj lenne, akkor a szex elmesélésénél miért finomkodik...
És az MI-k, vagyis az omegák, a szuper inteligens gépek. Saját magukat fejlesztik, az ember már rég nem érti őket sem és az omegák nem is akarják, hogy megértsék őket...
Fordulatos, folyamatosan adagolva az apró információ morzsákat fogja meg az olvasó figyelmét, ahogy kell. 8,5/10. Kötelező olvasmány, akinek tetszett A poszthumán döntés, vagy Robert Charles Wilson Pörgés sagája.
A 100%-os lezárás most is elmarad, mint Botond korábbi könyvében, A poszthumán döntésben, de itt így a jó. Én azt képzelem, hogy pár nappal később eljöttek a Manipulátorok értük. :) Külön jár egy pirospont a fülszöveg írójának. Kicsit zavaró dolog, hogy megint egyes szám első személy, és megint női szemszög, mint A poszthumán döntésben. És kicsit zavaró, hogy magyar helyek, magyar nevek tömkelege.
A regény után néhány oldalas tudományos folyóiratokba illő fejtegetések a történet két legnagyobb témájáról. Feleslegesek...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése